10-2. rész Betekintés a pokol egy részébe

ÉREZTEM, HOGY AZ ÚR, A BOLDOGOK  ÉS A SZOMORÚAK  KÖZÖTTI  KÜLÖMBSÉGET  MUTATJA MEG NEKEM.  Feltételeztem, hogy a BOLDOGOK  azok, akik  átadták  a szívüket és az életüket az Úr Jézus Krisztusnak. Mennyei utazásunk  következő állomása az óriási, fehér lakóház volt, ahova Jézus már elvitt egyszer. Ismét felfigyeltem arra, hogy a nagy teremben igen sok  a férfi, de alig vannak  nők. „Kik  ezek?” – kérdeztem. – Ők  azok  akik  áldozatot hoztak  értem. Eszembe jutott a HIT  HŐSEINEK tablója (Zsidó levél 11.része végig). Jézus az áldozat fontosságát mutatta meg nekem azzal, hogy elvitt ebbe a gyönyörű ruhákat és drágakövekkel ékesített koronákat viselő emberekkel teli terembe. Visszagondoltam Pál szavaira (Róma levél 12/1-2). SZOMORÚAK  azok, akik…, figyeljetek!!!: „…Az Úr ezután egy újabb helyre vezetett a KIRÁLYSÁG  KAPUIN KÍVÜL, tovább másztunk  fel a hegyre, és ahogy egyre feljebb jutottunk, az út egyre rögösebb lett. Amikor a csúcsra értünk  és átnéztem a hegygerincen, egy mély gödörből felgomolygó párát és füstöt pillantottam meg. Olyan volt, mint egy vulkán krátere, és láttam, hogy benne emberek  tömegét égetik  a lángok. Ezek  az emberek  olyan gyötrelemmel sikoltoztak  és kiabáltak, amit igazán csak a súlyos égést elszenvedettek  ismernek. Az emberek  mezítelenek  voltak, nem volt hajuk  és szorosan egymás mellett álltak. Úgy mozogtak, mint a férgek, a lángok  pedig perzselték  a testüket. NEM MENEKÜLHETTEK A MÉLYSÉG FOGLYAI, a falak  túl magasak  voltak  ahhoz, hogy kimásszanak, a széleiket pedig izzó széndarabok  szegélyezték. NOHA AZ ÚR  NEM MONDTA, TUDTAM, hogy a pokol peremén állok. Még szörnyűbb volt, mint a Bibliában leírva (Jelenések 20/13-15). A lángok  váratlanul csaptak  ki mindenfelől. Az emberek  elhúzódtak  tőlük, majd mikor úgy tűnt, hogy már biztonságban érzik  magukat, kicsapott egy újabb lángnyelv. EGY  PILLANATNYI  NYUGALMA SEM VOLT  A BŰN  EZEN SZERENCSÉTLEN ÁLDOZATAINAK,  ARRA  ÍTÉLTETTEK,  HOGY  EGY  ÖRÖKKÉVALÓSÁGON ÁT  ÉGESSÉK  ÉS PERZSELJÉK  ŐKET  A LÁNGOK, miközben igyekeznének kimenekülni a gyötrelem helyéről.

+Kik  ezek  az emberek? – kérdeztem.

+Leányom, ők  nem ismertek  engem.

Hangjában fájdalom hullámzott. Egyértelmű volt, hogy az Úrnak  nem tetszik  ez a látvány, hanem nagyon felzaklatta. Tudtam, hogy nem Ő határozza meg azoknak  a sorsát, AKIK  SZÁNDÉKOSAN ELUTASÍTJÁK ŐT!

+ Uram, mi a helyzet a szüleimmel? – kérdeztem. – TUDOM HOGY NEM TÉRTEK  MEG DE JÓ EMBEREK  VOLTAK.

+ SAJNÁLOM LEÁNYOM. SEMMIT  NEM TEHETEK  AZOKÉRT, AKIK  NEM ISMERNEK  – ÚR  JÉZUS NAGYON SZOMORÚAN MONDTA  EZT.

(megj.,: meg kell mindenkinek  ismerni Úr Jézust, meg kell TÉRNI ŐHOZZÁ  meg kell tisztulni vízzel, eltemetve ó emberünket, Szent Szellemet is be kell fogadnunk, és csak  így lesz életünk, nevünk  felírva az ÉLET KÖNYVÉBE, ápolnunk  kell a kapcsolatot vele, beszédének  olvasásával (Biblia). Imával (beszélgetünk  Istennel saját szavainkkal megfogalmazva, hálát adunk, azért amit kapunk, azért amit már adott, elé járulunk  kéréseinkkel, kérünk  szabadulást Tőle ha betegek  vagyunk, ha balsors üldöz, ha szabadulásra van szükségünk vagy anyagi javakra). Közösségébe látogatunk támogatjuk  azt, van ki  fizikai segítséggel, van ki anyagival, ki hogy érzi (én vele a közösséget, a Teljes Evangéliumi Keresztények között találtam meg). Mindezekkel ellenkező esetben: nincs életük azoknak  akik elutasítják  JÉZUST, ennek  negatív hozadéka, eredménye, az ÖRÖK  KÍNSZENVEDÉS, ÖRÖK  KÁRHOZAT, ha ezt mindenki komolyan  végiggondolná, ESZÜK  ÁGÁBA SEM LENNE ODA KERÜLNI. Sőt inkább mindent megtennének hogy elkerüljék  azt. Hallgass a lelkiismeretedre. Válaszd  JÉZUST, válassz ÉLETET!!!)

„…Az Úr megérintette a fejemet, majd kézen fogott és levezetett egy sötét alagúton, amiből egy másik  rögös és igen hosszú útra jutottunk: ez a gödör széléig ért, az Úr a mélységhez vezetett, a Királyság kapuin kívül. Zavaró sőt ijesztő hely volt. Az Úr  így szólt: „Azt akarom, hogy újra lásd ezt.” Nagyon nehéz volt benéznem a mélységbe, de a figyelmem azonnal egy nekem integető alakra terelődött. A füstös ködön át annyit láttam, hogy nő. Aztán meghallottam a hangját. Anyanyelvemen beszélt, koreaiul. Üvölteni kezdte:”Forró! Forró! Oszlott a füst, így egyenesen a megkínzott nő szemébe nézhettem. Azonnal  felismertem anyámat! Kinyújtotta a jobb karját, integetett felém, és azt mondta:”Annyira forró!” Annyira forró!” Tisztán emlékszem arra, ahogyan a tekintetünk  találkozott, és a szemeivel a segítségemért esedezett. A saját édesanyám kiáltozott segítségért a Hádesz (pokol) kitárt torkából. Szinte megállt a szívem. A reménytelenség hideg tőre járta át a lelkemet. Anyám a pokolban van! Úgy éreztem, mintha a szikla, amin ültem, rajtam lenne. Kétségbeesetten akartam odanyúlni és megfogni anyám kezét, hogy kiemeljem a körülötte örvénylő, testét nyaldosó lángok  közül. Ez volt életem legszörnyűbb pillanata. Meg akartam érinteni, át akartam ölelni és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, de tudtam, hogy mindez lehetetlen azok  miatt a döntései miatt, amelyeket földi életében hozott. Tudtam, hogy nem segíthetek  rajta – sőt, az Úr sem segíthet, mert anyám nem ismerte Őt. Semmit nem tudott az Úrról, mert soha, senki nem beszélt neki róla.  Az emberek  azért jutnak  pokolba, mert nem ismerik  az Urat. Ezért akarok  az egész világnak  beszélni a gödörről, amit láttam, valamint a Menny csodálatos Királyságáról…”, (Megj.,: ELLENBEN VELED AKI  EZT  OLVASOD, EZ A TÁJÉKOZTATÓ ANYAG, ŐRÓLA  BESZÉL, HOGY  MIT  TEGYÉL, HOGY  MEGISMERD, ÉS MIT  NE, HOGY  MI VÁRHATÓ A KÖZELJÖVŐBEN A FÖLDÖN, ÍTÉLETEK IS, CSAPÁSOK  IS  MELYEK  ELÉRIK  A FÖLDET, AZ EMBEREK  BŰNE  MIATT. MIND BETELJESÜL ÚGY  AHOGY  ÍRVA VAN A BIBLIÁBA (Károli Bibliában) LEGFŐKÉPP PEDIG A JELENÉSEK  KÖNYVÉBE. EZ A TÁJÉKOZTATÓ, EGY  TÉRKÉP, EGY  ÚTMUTATÓ, A BIBLIA ALAPJÁN, Kövesd utasításait, gondolkodj el, rajta, lépd meg, ÉS ÉLNI FOGSZ ÖRÖKKÉ, GYŐZTES LESZEL AZ ÚRBAN, MELY  EGÉSZ ÉLETEDRE POZITÍV, JÓ HATÁSSAL LESZ. NEVED PEDIG BEKERÜL AZ ÉLET  KÖNYVÉBE, ÉS így nem vesztes leszel többé, HANEM OLYAN AKI KEGYELMET  KAPOTT  JÉZUS KRISZTUS  ÁLLTAL, OLYAN AKI ISMERI ŐT!!!)

„…Ezután az apámat láttam, majd a mostohaanyámat és egy közeli barátnőmet, aki 19 évesen halt meg. Mindnyájan a pokolban vannak! Úgy néztek  ki, ahogy emlékeztem rájuk, de arcukat eltorzította büntetésük  gyötrelme. Tudtam, hogy képtelen vagyok  többet elviselni, így elfordultam a rettenetes látványtól. Ekkor egy újabb ismerős hangot hallottam a gödörből kiáltani. Egy 10 évvel korábban meghalt barátnőm volt. Mellette a 20 évesen meghalt unokaöcsémet láttam. Utoljára 10 éves korában láttam, de most is annyinak  látszott, csak  magasabb volt. Keservesen sírni kezdtem. Annyira jó lett volna, ha beszélhetek  nekik  arról, AKI AZT  MONDTA (Jézus):”Én vagyok  az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”  A pokol gödre messze volt tőlünk, de mintha teleobjektíven át néztem volna, ami nagyon közel hozta az embereket. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Az Úr szeretettel törölgette a szememet…”, …rádöbbentem, hogy Ő ugyanolyan szomorú, mint én. Éreztem, hogy velem sír. „ MEGTÖRTE A CSENDET – Leányom azért mutatom ezt meg neked, hogy

MARADÉKTALANUL  MEGÉRTSD: AKÁRMILYEN JÓK  IS AZ EMBEREK, A POKOLBA JUTNAK, HA NEM FOGADNAK EL ENGEM. + Bólogattam.

• Tudom, hogy a szüleid és a barátaid sok szempontból jó emberek  voltak, DE NEM VOLT ÜDVÖSSÉGÜK. EZÉRT  KERÜLHETTEK  CSAK  ITT  KELL TÖLTENIÜK  AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGOT.

Leányom, tudom, hogy fáj így látnod őket, de ezt az ÁTÉLÉSEDET IS BELE KELL FOGLALNOD A kérésemre írt könyvbe. EZÉRT  MUTATOM MEG NEKED A szüleidet és a többieket úgy, ahogyan emlékszel rájuk. FIGYELMEZTETNED KELL A VILÁG LAKÓIT A POKOL VALÓSÁGÁRA. A LEHETŐ LEGTÖBB  LÉLEK  MEGMENEKÜLÉSÉT  AKAROM LÁTNI, MIELŐTT  VISSZATÉREK, hogy magamhoz vegyem az egyházamat.

Atyám mindegyik gyermekét szereti, de adott nekik  bizonyos törvényeket és elvárja, hogy azok  szerint éljenek.  Amikor a szeretteidet láttam, mélyebb fájdalmat éreztem mint te, DE AZ ATYÁM IGÉJE SZERINT  KELL ÉLNEM. Ha egyszer valaki a pokolba kerül, már nincs a számára kivezető út. Akarom hogy a meg nem tértek  tudják: a pokol valósága az öröklétig tart. Én is szeretem mindegyik  gyermekemet, DE SENKIT NEM KÉNYSZERÍTHETEK  ARRA, HOGY  SZERESSEN  ENGEM VAGY  ENGEDELMESKEDJEN  NEKEM. Aki kinyitja előttem a szívét, annak  segíteni tudok, hogy higgyen bennem és szeressen engem. A lehető legtöbb lelket meg akarom menteni. Azt akarom, hogy a hívők  mindenhol hirdessék az evangéliumot. Ez nekem a legfontosabb.