10-1. rész Mi van a mennyben, hogyan néz ki?

„…Ismét a tengerparton sétáltam az Úrral. Nagyon sokáig sétáltunk. Csendes időszak  volt. Úgy tűnt,  Jézus gondolkodik. Ilyen hosszan még egyszer sem hallgatott. Végül azt mondogatta újra és újra: Sok  dolgunk  van…”

„A Mester újra egy óriási alagútba vezetett be, ragyogóan világos volt. Megint a gyönyörű, kristálytiszta folyó mentén sétáltunk, majd visszatértünk  a tengerpartra. Ekkor Jézus azt mondta: A Mennybe megyünk.”

Hamarosan leszálltunk  egy keskeny, kanyargós útra, amit gyönyörűen szegélyeztek  a magas fák  és a buja, zöld fű. Éppen előttünk  egy fehér kerítésbe beépített óriási kaput láttam. Amint közeledtünk a kapuhoz, észrevettem, hogy az út a kerítésen túl  teljesen fehér, és mindkét oldalán MINDENFÉLE SZÍNŰ  ÉS  ÁRNYALATÚ, POMPÁS VIRÁGOK  DÍSZELEGTEK  ZSENGE  SZIRMAIKKAL. Jó tudni, hogy vannak  virágok  a Mennyben. Egy különleges tavacska: a tavacska felidézett bennem egy verset (Jelenések 22/17), igen vannak  vizek  a Mennyben. Ennek  a tónak  a vize tiszta volt és sima. Ragyogott mint a kristály. Az Úr megszólalt: „Ez egy különleges tó.” Akkor még nem magyarázta ezt el nekem az Úr, de feltételeztem, hogy a tavacska számos szellemi titkot rejt, amelyeket majd végül, egyenként megismerek. Eltűnődtem:”Vajon itt temették  el a bűneimet és az összes többi hívő bűneit? Vagy Isten Igéjének  a vizét jelképezi a tó?” Amikor megérkeztünk  a Menny Királyságába, végigmentünk  az ismerős úton, beléptünk  a már ismert kapun és megérkeztünk  a fehér palotába. Átöltöztünk  a Királyság gyönyörű ruháiba, majd újra a tavacskához látogattunk. Jézus vére: Ott sétáltunk  a folyó mentén, ahol a korábban már látott alagút is van. Láttam, hogy a folyó vérré válik.  Jézus rámutatott: „Ez a vérem, amit kiontottam a gyermekeimért.” Szavától sírva fakadtam. Lehajtottam a fejem és zokogni kezdtem. Az Úr megérintette a fejem és így szólt: „Ne sírj, leányom!” A hangjából áradó kérlelő szomorúság késztetett további sírásra. Jézus azt akarta, hogy gyermekei tudják:

készségesen ontotta ki értük  a  vérét. MÉGIS SOKAN NEM ISMERTÉK  FEL EZT  AZ ERŐTELJES LEHETŐSÉGET AZ ÉLETÜKBEN. Az Írás igazsága visszhangzott az elmémben: János 1/11.,”Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák  be őt.” Világos volt, hogy ez a tény  fájdalmat és bánatot okoz Jézusnak. + Mindent megtettem a gyermekeimért – mondta – , de néhányan még így sem hisznek, és többen azok  közül sem élik  meg a szavaimat, akik  hisznek. Igen valóságos volt a megbántottság Jézus hangjában. VISSZAEMLÉKEZTEM, hogyan sírt egyszer Jeruzsálem fölött, mert a város lakói elhagyták  Őt. Arra is VISSZAGONDOLTAM, mennyire elszomorította, hogy a tanítványai nem értették  meg. Komolyan zavarta az, hogy néhányan imádkozás helyett elaludtak  elárultatásának  éjszakáján. MENNYIRE  FÁJHATOTT  NEKI, amikor Péter letagadta, hogy ismeri Őt, és MENNYIRE  SZENVEDHETETT, amikor iskarióti Júdás elárulta! Mégis, ahogy MEGVALLOTTA nekem, gyermekei naponta elfordulnak  tőle, elárulják, elfelejtik  és szem elől tévesztik  vére erejét, amit kiontott értük. Éreztem Mesterem mély fájdalmát. + Most már még inkább tudtam, mint valaha, miért kell elhívásomat betöltenem: a már MEGTÉRT és a HITETLEN embereknek  is meg kell ismerniük  Jézus vérének  az erejét. Meg kell érteniük  mindazt, amit az Úr a Golgotán tett értük. ISTEN  GYERMEKEINEK  UGYANÚGY, AHOGY A VILÁGI  EMBEREKNEK  IS tudniuk  kell, hogy Jézus elkészítette nekik  a LEHETŐSÉGET a világ, a sötétség, a gonosz és az ellenség minden munkájának  a legyőzésére. Jézus vére – a skarlátszínű fonal, ami átszövi az egész Bibliát – utat készített mindenkinek.  Tudniuk  kell, hogy éppen ránk  vonatkozik  az az igazság, amit Jézus a Jelenések 3/10-13., mondott: „…Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak  téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök  hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek  templomában, és többé onnét ki nem jő, és felírom ő reá az én Istenemnek  nevét, és az én Istenem városának  nevét, az új Jeruzsálemet, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. A kinek  van füle, hallja, mit mond a Lélek  a gyülekezetnek…”

Milyen a Menny? + folytatás: „…Jézus egy bő termésű, óriási gyümölcsöshöz vezetett. A fák  tökéletes sorokban álltak. Mindegyik  érett, zamatos gyümölcstől roskadozott. Minden fán más termett. Olyan hatalmas volt az ültetvény, hogy végtelennek  tűnt. Az Úr letépett egy ovális alakú, bíbor színű gyümölcsöt és átadta nekem. Aztán egy gömbölyű, mélyvörös gyümölcsöt is adott. Megettem őket. Viszonoztam az Úr kedvességét: letéptem egy kis, kerek  rózsaszínű gyümölcsöt és átnyújtottam neki. Nem láttam az arcát tisztán, de éreztem, hogy mosolyog. Tudtam, hogy nagyon örül ennek  a cselekedetemnek.

A fehér palotához mentünk, ahol felöltöttük  mennyei viseletünket. Ezután az Úr leült aranytrónjára. A terem most tele volt gyönyörű ruhát és koronát viselő emberekkel. A termet a békesség és imádás légköre töltötte be. Az emberek  megalázták  magukat az Úr előtt.

Isten királyságában olyan sebességgel követik  egymást az események, hogy néha úgy érzem mintha egy felgyorsított videofilmben élnék. Az Úr végigvezetett egy sebes folyón átívelő, aranyhídon. A folyó partjai igen termékenyek  voltak: mindkét oldalán pompás fák  és virágok  nőttek. A mennyei fák  és virágok  nagyon sok  mindenben különböznek  a Földön ismertektől. Roppant változatosak. Nagyobbak, egészségesebbek  bármely növénynél, amit a Földön valaha láttam, valamint élénkebbek a színeik  és szebbek  a földieknél. Úgy éreztem meseországba vagyok, mert azt ilyennek  ábrázolják  azok  a rajzok, amelyek  a gyermekeim mesekönyveiben láthatók  + csakhogy ez nem a képzelet műve volt, hanem VALÓSÁG!!!

Megőrzöm a kisbabáikat: Miután átértünk  a gyönyörű aranyhídon, az Úr egy olyan helyre vezetett, ahol csecsemőket és kisdedeket tartottak  – sokan teljesen újszülöttnek  tűntek. Egy óriási terem volt ez, mint egy raktár, nem volt csinos, sem díszes. Tele volt mezítelen, szorosan egymás mellett fekvő kisbabákkal. – Miért van itt ennyi csecsemő? – érdeklődtem. Jézus válaszolt: – Olyan anyák  gyermekei ők, akik  nem akartak  gyereket. Én megőrzöm a kisbabáikat! – felelte az Úr. – Mit teszel velük, Uram? – Amelyiknek  az anyja MEGTÉR, az visszakapja a babáját. – Mi történik  azzal, amelyiknek  az anyja nem nyer üdvösséget? – Más anyák  kapják  meg őket, AMIKOR  MAJD MINDEN

GYERMEKEM  BEJÖN  A KIRÁLYSÁGBA. +++

Ekkor megértettem, hogy ezeket a csecsemőket az anyjuk  méhéből ABORTÁLTÁK. Sírva fakadtam. JÉZUS FELKIÁLTOTT: „GYŰLÖLÖM AZ ABORTUSZT!” + Hangja és magatartása szigorú és haragos lett. Ott és akkor tudtam, hogy ezt az üzenetet hamarosan továbbadom majd mindenkinek, aki  hajlandó meghallgatni. Az Úr nem kedveli az abortuszt. Az Ő szemében ez az egyik  legszörnyűbb bűn. Jézus mondta azt: Márk 10/14.,”…Engedjétek  hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok  el őket, mert ilyeneké az Istennek  országa…”. Jézus szereti a kicsinyeket.

Ahogy figyeltem és hallgattam Őt, érzékeltem gyengéd könyörületét ezek  iránt az abortált csecsemők  iránt.

Milyen a Menny? Hogyan néz ki? + folytatás: Jézus elvitt egy kis dombra, amelynek  mindkét lejtőjén elszórtan fehér épületek  látszottak. A két oldalát egy víztükör választotta el egymástól, amit fák  öveztek. Az épületek  előtt számos, fehér ruhát viselő felnőttet és gyermeket pillantottam meg. Némelyikükön korona is volt. Csupán álltak  ott, boldog arckifejezéssel.