10-3. rész Szürke, barna ruhás keresztények

HOMOKSZÍNŰ RUHÁT  VISELŐ  EMBEREK:

„…A hegyi út magas fák  és óriási sziklák  között kanyargott. Amikor felértünk  a hegycsúcsra, egy barna és élettelen völgyre nézhettem le. Minden barna volt. Úgy tűnt, az egész területet elszáradt fű borította. Homokszínű ruhát viselő emberek  sokaságát vettem észre. CÉLTALANUL BOLYONGTAK  A  MÉLYSÉG ÁSÍTÓ TORKA KÖZELÉBEN. A fejüket lehorgasztották.

Nagyon levertnek  és reménytelennek  látszottak.

• Kik ők  Uram? – kérdeztem
• Engedetlen „keresztények”.
• Meddig kell ezen az élettelen, meddő helyen maradniuk?
• Mindörökre, leányom. Csak a tiszta szívűek  léphetnek  majd be a Királyságomba, az engedelmes gyermekeim. Sokan, akik  kereszténynek  nevezik  magukat, nem az Igém szerint élnek. Néhányan azt gondolják, hogy elég, ha hetente egyszer elmennek a gyülekezetbe. Sosem olvassák  az Igémet, és a világ dolgait kergetik. Még azok  közül is, akik  ismerik  az Igémet, némelyek  szíve soha nincs velem.

Isten egész terve és célja kezdett világossá válni előttem. Emlékeztem Jézus figyelmeztetésére arról, hogy nehéz bejutni a Királyságába, és most már sejtettem, mit jelent ez.

• Leányom, az én Igém szerint nehéz belépni a Menny Királyságába, de ezt nagyon kevesen hiszik el  igazán, és kevesen értik  ennek  fontosságát. Azért jelentem ezt ki neked, hogy figyelmeztesd őket – magyarázta Jézus…”

SZÜRKESZÍNŰ  RUHÁT  VISELŐ  EMBEREK:

Leányom – mondta – , tudom, mit érzel a szeretteid  miatt, akiket a gödörben láttál. Bárcsak  ne kellett volna megmutatnom neked ezeket a dolgokat, de nem akarom, hogy bármelyik  gyermekem is oda kerüljön, ahol a szeretteid sínylődnek. Azért mutatom meg neked mindezt, hogy megmeneküljön mindenki, AKI HALLGAT  A  FIGYELMEZTETÉSEIMRE!!!

Az Úr elvitt egy másik  magas hegyre, ahonnan egy újabb, végtelen völgyre tekinthettem le. A völgyben szürke ruhás emberek  sokasága kóborolt láthatóan levert hangulatban. A ruhájukról a kórházi betegek  viselete jutott az eszembe. Ezek  az emberek  gyengének  és eltévedtnek  tűntek. Szürkés arcuk  illett ruhájuk  színéhez. A földet nézték  maguk  előtt, miközben körben járkáltak,

CÉLTALANUL  és REMÉNYTELENÜL. Elsősorban férfiak  voltak  itt, kevés nőt láttam.

• Kik ezek, Uram?
• Bűnös „keresztények”.
• Mi lesz velük? – tűnődtem hangosan.
• A legtöbben a tűz tavába kerülnek az ítélet után.

„…ELGONDOLKODTAM, VAJON MIÉRT  VANNAK  ITT  EZEK  AZ EMBEREK, azután eszembe jutott, hogy ez a völgy az izzó gödörhöz vezet. Ezek  az úgynevezett „keresztények”, akik  nem ismerik  igazán az Urat, hanem folyamatosan és szántszándékkal  vétkeznek, HA  NEM  TÉRNEK  MEG HALÁLUK  VAGY  AZ ELRAGADTATÁS  ELŐTT, ÖRÖKRE ELVESZNEK MAJD.

• Uram, én semmit sem tudok, csak egy senki vagyok. Hogyan tudsz használni?
• Lehet, hogy az emberek szemében nem vagy jelentős személyiség, de szeretném, ha megértenéd, hogy különleges lányom vagy. A barátomként kezellek  és maradéktalanul megbízom benned. Semmiért ne aggódj! Én mindenről gondoskodom a számodra.
• Mikor jössz el, hogy hazavigyél minket?
• Láttad a királyságomat. Minden kész. Ezért sürgős nekem, hogy mindenki felkészülve várjon. Ezért akarom, hogy elvégezd ezt a munkát a gyermekeim érdekében…”