10-5. rész Mi van a mennyben folytatás

MI  VAN  A  MENNYBEN? HOGYAN NÉZ KI? + folytatás, : Jézus elvitt a gyönyörű kastélyokhoz, amelyeket korábban már láttam. Ahogy közeledtünk  ezekhez a lakhelyekhez, láttam, hogy az utcákat fénylő arany borítja, a kastélyok  drágakövekkel, bőkezűen díszített, épületek  voltak. A Menny utcáit tényleg színarannyal kövezték ki!

A következő pillanatban: „…Átmentünk  egy aranyhídon, és a fehér épülethez közeledtünk, ahol át szoktunk  öltözni. Bent az épületben az Úr bemutatott nekem egy mély benyomást keltő férfiúnak  „ISMERKEDJ  MEG  ÁBRAHÁMMAL!” – mondta…”

 

A Mennyben sosem öregszik meg az ember. Újra átkeltünk  az aranyhídon, majd egy domboldalon sétáltunk  egy csodaszép völgy mellett. Az egész területet egy aranykerítés szegélyezte, amelyben egymáshoz közel számos kaput szereltek, egészen körbe. A kerítés közelében fák  álltak, azok  tövét pedig kedves, sárga virágok  vették  körül. Pazar sziklakert volt ez, és egy kristálytiszta folyóhoz vezetett. Észrevettem, hogy a fák  bíborszínű gyümölcsöktől roskadoztak. Az Úr levett nekem egyet, hogy megegyem, míg Ő egy másikat majszolt. A folyó keskeny volt, de végtelennek  tűnt, amint a termékeny völgyben kanyargott.

• Mi ez a hely Uram?
• Az élő víz helye. Szeretnél egy kortyot?
• Ó igen, Uram!

Lehajolt és a markába merített a tiszta, átlátszó vízből. Ivott a markából, és jelezte, hogy kövessem a példáját, tehát lehajoltam, én is megtöltöttem a markomat az ízletes, friss vízzel, és behörpöltem. A legédesebb víz volt, amit valaha kóstoltam.

• Hogy ízlik ez a víz, leányom?
• Nagyon finom, Uram.
• Most egy különleges helyre akarlak

Az aranyutcák  lenyűgöztek  és nagyon boldog voltam. Sok  lakóház és kastély mellett elmentünk, mindegyik  pompásabb az előzőnél. Aztán megpillantottam egy arany névtáblát az ajtón. A táblára egy nevet véstek. Gyorsan rájöttem, hogy az én nevem az. Majd elájultam a meglepetéstől. Díszes betűkkel a „Choo Nam” név állt rajta. Jézus ezt a helyet készítette nekem! Le voltam nyűgözve. Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Itt állok, a Menny egyik  főúri palotájának  a gyönyörű ajtajánál, amin az én nevem áll arany betűkkel! Ez túl sok  volt ahhoz, hogy befogadhassam! Szédültem a megdöbbenéstől. Hogy is lehetséges ez? A hála és öröm könnyei ömlöttek a szememből, a szívemben pedig túlcsordult a szeretet és a csodálat az Úr iránt. Átléptük  a küszöböt, az Úr leült az egyik  bársonyszékre, míg én felmentem a fenséges lépcsősoron. Élveztem minden percet, amit a házban töltöttem.

 

Énekelve járkáltam a házamban. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő tündérországban, DE TUDTAM, HOGY  EZ NEM A KÉPZELET  MŰVE, HANEM  VALÓSÁGOSABB, MINT  VALAHA IS GONDOLTAM VOLNA. Mindig hittem a mennyei paradicsomban, de sosem voltam teljesen biztos a létezésében. MOST  MÁR  KÉTSÉGKÍVÜL TUDTAM, HOGY  A  MENNY  VALÓSÁGOS, ÉS AZT  AKAROM, HOGY  A VILÁG  MINDEN  LAKÓJA  IS  TUDJA. A csodálatos öröm percei után lementem a lépcsőn, ahol az Úr üldögélt: „Boldog vagy Choo Nam?”  + Tudtam, hogy az Úr örömmel mutatta meg nekem a házamat. + Igen, nagyon boldog vagyok, és nagyon hálás mindazért, amit tettél  értem – feleltem.

„…Az Úr megismételt valamit, ami különösen fontos volt neki: „MIELŐTT  ELJÖVÖK  A NÉPEMÉRT, A HITETLENEK  FELE MEG FOG TÉRNI.” + Mikor jössz el értünk? – kérdeztem újra, mert reméltem, hogy pontosabb, határozottabb választ kapok. + Mondtam, hogy hamarosan. Nem látod, hogy itt már mindenkinek  elkészítettem mindent?

Ekkor megértettem, hogy az Úr pontosan ezért vitt el a Mennybe oly sokszor, hogy lássam: már majdnem végzett a munkával. Valóban a küszöbön áll a visszajövetele. Ezt az IZZÓ  ÜZENETET  KELL TOVÁBBADNI.  Jézus azt akarja, hogy mindenki tudja: KÖZEL A VÉG. Ő már elkészítette mindazok  örök  otthonát, akik  hisznek  benne. Már NEM PONTOS, ha azt mondjuk: Jézus helyet készít nekünk, MERT  MÁR  ELKÉSZÍTETTE.

Ugye lelkesítő a tudat, hogy a világon élő hitetlenek  fele megtér, mielőtt Jézus a nagyon közeli jövőben visszatér? Sok  millió ember csatlakozik  majd Jézus Krisztus egyházához, és az egyház jól teszi, ha felkészül erre.

ISTEN  FELKÉSZÍTI AZOKAT, AKIKET  ELHÍV. KIPÓTOLJA HIÁNYOSSÁGAIKAT  ÉS ERŐVEL VÁLTJA FEL GYENGESÉGEIKET.

 

MÁR  TÖBB  MINT  MÁSFÉL  HÓNAPJA MINDENNAP  EGYÜTT  LEHETTEM AZ ÚRRAL. JÁRTAM A  MENNYBEN,  LÁTTAM  AZ ARANY  UTCÁKAT,  A  HAJLÉKOKAT  A  HEGYTETŐN, ÉS  AZ  ÉLET  FOLYÓJÁT.  SŐT,  MEGÍZLELTEM AZ ÉLET  ÉDES  VIZÉT  IS. ANGYALOK  KÍSÉRGETTEK, Közösségben voltam a szentekkel, a vértanúkkal, az apostolokkal és a prófétákkal, velük  együtt IMÁDTAM  AZ URAT. BESÉTÁLTAM AZ ÖRÖKKÉVALÓ OTTHONOMBA,  AMIT  JÉZUS  MÁR  ELKÉSZÍTETT  NEKEM.  TUDTAM,  HOGY  VÉGLEG  MEGVÁLTOZTAM. EZEN  A VILÁGON  SEMMI NEM HASONLÍTHATÓ  ÖSSZE A  MENNYEL – valódi hazámmal. LÁTTAM  A  POKOL  GÖDRÉT: AZ ERŐSZAK, ROMLÁS  ÉS  SZÉGYEN  TOMBOLÓ  LÁNGTENGERÉT.  A  SZEMEM  ELŐTT  LÁTTAM  KIBONTAKOZNI  AZ  UTOLSÓ  IDŐK  JELEIT, mint egy élő videofilmet az eljövendőkről, de a  LEGFONTOSABB,  HOGY  JÉZUSSAL  VOLTAM – és az egész életem teljesen új  jelentést kapott. Volt már célom, rendeltetésem és elhívásom.

Az Úr egy széles úton vezetett, ami egy rendkívül magas hegyre vitt fel. Ez a hegy nagyon emlékeztetett a Cascade-hegységre, amit egyszer meglátogattam az Egyesült Államok  északkeleti részén. Megjegyeztem, hogy a Menny sok  szempontból  hasonlít a Földre, csak  sokkal  szebb, mint bármi, amit ezen a bolygón valaha láttam. A hegy lejtőjén sok  volt a lombos fa és bokor. A csúcsról  tengerpart látszott. A partvonal  sziklás volt, igen hasonló a Maine állambeli Bar Harbort ábrázoló képekhez. Minden megdöbbentően ragyogó és tiszta fehérséggel fénylett. Leereszkedtünk  a hegyről, és a sziklák  között sétáltunk  a homokban. Még sosem láttam ennyire tiszta és fehér homokot. Az egész tengerpart példátlan szépségű volt. Némely közeli szikla olyan hatalmas volt, hogy nem is láttam a tetejét. Amikor az egyiket megkerültük, észrevettem egy nagy, fehér ruhát viselő, de egymástól kifejezetten különböző emberekből álló csoportot. Sok gyermek  is játszott a homokban. Némelyik  gyerek  valamelyik   felnőtt kezét fogta. Mindenki  játékosan, vidáman sétált. Csodálatos volt egy ilyen ragyogó és derűs helyet szemlélni.

 

AZ ÚR  HOZZÁM FORDULT  ÉS ÍGY  SZÓLT:

„AZÉRT  ALKOTTAM SOK, ITTENI  DOLGOT  A FÖLDIEKHEZ HASONLÓRA, HOGY  A GYERMEKEIM ÖRÖMÜKET  LELJÉK  BENNE, amikor a Királyságomba jönnek, de számos olyan dolog is van itt, AMI  NEM UGYANAZ, MINT  A FÖLDIEK. NAGYON  SOK  IZGALMAS MEGLEPETÉST  TARTOGATOK  A GYERMEKEIMNEK.”

• Némelyek nem fognak  hinni neked, de nem kell aggódnod emiatt. Leányom, én egyszerűen csak  használlak  téged ennek  a könyvnek  a megírására. Ez az én könyvem, és én majd megoldom a dolgokat.
• Tudom, hogy nem tudsz sok mindent, de látom, hogy tiszta a szíved. Tudom, hogy mindent elhiszel velem kapcsolatban. Láttam az engedelmességedet és tudom, hogy féled az Igémet. Azt akarom, hogy csak  az én munkámra összpontosíts, semmi másra. Mindenestől gyönyörködöm benned, leányom. Majd ha befejezted a könyvemet, jobban megáldalak, mint valaha álmodtad volna.
• „…Ez az én könyvem, a felelősség is az enyém, én mindent elintézek…”

A  Menny olyan, mintha ott állandóan tavasz lenne – mindenütt meleg van, szépség, békesség és öröm tölt be mindent.

HALAK  A  MENNYBEN??? – Igen halak  is lesznek  a Mennyben, galambok, mennyei étkek,  felhők, és még sok  más. Erről olvashattok  a következőekben.

Lementünk  a hegyről, és a folyóhoz sétáltunk, amelyben mindenféle hal  úszkált a sziklás fenék   fölött. Szórakoztatott a mennyei halak  látványa. Nevetni kezdtem. Annyira élveztem a helyzetet, hogy belegázoltam a vízbe. Majd  lenyúltam, megfogtam és kiemeltem a vízből egy piros csíkos halat. Megállíthatatlanul  nevettem, úgyhogy a hal  kiugrott a kezemből, és visszaúszott a biztonságos közegbe. Egyfolytában kuncogtam, ahogy néztem, hogy korábbi foglyom teljesen szabadon tovaúszik, és együtt fickándozik  a többi hallal. Megragadtam egy másik  halat. Ez más színű volt, de szintén kiugrott a kezemből. Az öröm és szórakozás csodálatos percei voltak  ezek. Az Úr  elkezdett velem nevetni. Aztán csatlakozott a játékomhoz: Ő is megfogott egy nagy halat, ami a bibliai József  „tarka köntöséhez” hasonlított. Gyönyörködve szemlélte a halat, aztán még mindig nevetve visszadobta a folyóba. Jó volt látni, hogy az Úr is velem élvezi a pillanatot. Úgy éreztem, hogy az öröm és nevetés percei alaposan megtisztítottak. A halak  szórakoztatóak voltak, és eszembe jutott: „…A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek  pedig megszáraztja a csontokat…” (Példabeszédek 17/22). Úgy éreztem, akkora adagot kaptam örömből, ami egész életemre elég lesz! Csodálatos volt látni, hogy Jézus ilyen nyilvánvalóan gyönyörködik az örömömben és boldogságomban. Elértük  az út végét, ahol  lenéztem a hegyről, és megláttam egy fehér kerítést, ami sok  fehér épületet vett körül. Az épületeken a legtisztább fehérség szikrázott – sokkal  vakítóbb fehérség volt, mint a frissen esett hó színe. Szerettem volna közelebb kerülni a településhez, de Jézus csak  távolról akarta megmutatni nekem, mint oly sok  más dolgot is.

Az Úr megszólalt: „Leányom, azt akarom, hogy ezt tisztán lásd, ezért le kell mennünk  oda.” Azzal kézen fogott, és repülni kezdtünk. Lélegzetelállító élmény volt. Amikor leszálltunk  a termékeny völgyben, Jézus odavezetett ehhez a hófehér utcához, aminek  két oldalán gyönyörű fehér házakat pillantottam meg. Az utca fehér volt és fényes, mint az üveg. Minden annyira fehérnek  tűnt. A kerítés sokkal magasabbnak  látszott a házaknál, amelyeket a hegytetőről láttam. Megközelítettük az egyik  házat, aminek  arany szegélyezésű, kétszárnyú ajtaja volt, körülötte színes üvegberakással. Külön felfigyeltem a színarany ajtógombra! Amint beléptünk  a házba, feltűnt, hogy minden ablak  ólomüvegből készült. A szőnyegek  pasztellszínek  keverékével pompáztak, és ettől az épület belseje nagyon klasszikus benyomást keltett. A falakat díszítő ékkövek  szikráztak  és ragyogtak. Úgy éreztem, mintha nem egy házba, hanem egy képbe léptem volna be. Felmentem az arany lépcsősoron. A lépcsők  felületére bonyolult mintákat véstek.  Az emeleten beléptem egy hálószobába, amelyben hatalmasabb volt az ágy, mint bármely franciaágy a Földön. Ezt megkerülve az öltözőbe jutottam, amelynek  a falait arany és drágakövek borították, kivéve egy falat, amit befedett egy tükör, visszatükrözve a helység lenyűgöző szépségét. Ebben a házban minden helység hatalmas, az öltöző is. Lent az Úr egy leginkább társalgóra hasonlító helységben sétálgatott. Amikor meghallotta a lépteimet, megfordult, rám nézett és megkérdezte: „Tetszik  ez a hely?” – Igen Uram. Nagyon szép. Kik  laknak  majd ezekben a házakban, amiket megmutatsz nekem? – A gyermekeim fognak  ezekben a házakban lakni, mert nekik  készítettem őket. Hamarabb idekerülnek, mint gondolnák.

Ezután egy többsávos úton mentünk, aminek  ugyanolyan volt a színe, mint a sárga kövekkel kirakott útnak  az „Óz, a csodák  csodájában.” Kétoldalt itt is fehér házakat láttam. Az út közepén lévő járdaszigetet egy tiszta, kék  és leírhatatlanul  hosszú patak  mentén egyenes sorban álló gyümölcsfák  díszítették. Számos szépséges szikla is hevert a patak  mindkét partján. Az Úr megfogta a kezem, és így szólt: „Felszállunk, leányom.” Egyenesen felemelkedtünk  a talajról, és az Úr ahhoz a hegyhez vitt, ahol  ez a kirándulás elkezdődött. (Jelenések  21/10-11.,21/22-23.,21/25-27.,22/1-2.)

Az Úr megszólalt: – Leányom, megmutattam neked a folyót és az Új  Jeruzsálemet. Azok  a házak  Jeruzsálemben vannak, a Szent Városban. Mindannyian ott fogunk  élni, amikor hazahozom a gyermekeimet. Azt akarom, hogy minden gyermekem tudja: Jeruzsálem kész a fogadásukra. Láttad hogy Jeruzsálembe nem vezet út. Ezért kellett odarepülnünk. Hamarosan mindannyian odarepülünk. AZT  AKAROM, HOGY  SEMMIT  NE  FELEJTS EL, AMIT  MONDTAM  ÉS MUTATTAM  NEKED – folytatta az Úr. – Tudom, hogy lesznek, akik  sok  mindent nem hisznek  majd  el  abból, amit mutattam neked. Ők  a kételkedők  és akik  nem ismerik  az igémet. ÁLDOTT  LESZEL, ÉS MINDAZOK  IS ÁLDOTTAK  LESZNEK, AKIK  HISZNEK  ÉS SEGÍTENEK  NEKED.  MEGLEPETÉS LESZEL MINDEN  GYÜLEKEZETNEK, ÖRÖMÜL  SZOLGÁLSZ AZOKNAK, AKIK  KÉSZEN  VÁRNAK  RÁM, ÉS  ROSSZ  HÍRT  JELENTESZ MAJD  AZOKNAK, AKIK  INKÁBB SZERETIK  A VILÁGOT, MINT  ENGEMET.  EZ A KÖNYV  SEGÍT  MAJD SOK  EMBERT  KISZABADÍTANI  A SZELLEMI  SÖTÉTSÉGBŐL.  (Jelenések  22/7.,22/12-13.)

Leányom, nem szabad törődnöd azzal, amit az emberek  gondolnak  vagy mondanak. Csak  írd le, amit mutatok  és mondok  neked.

 

Átalakult testemben az Úrral  sétáltam a tengerparton, majd a Mennybe mentünk. Beléptünk  a gyöngykapukon és a fehér épülethez tartottunk  átöltözni. Utána átkeltünk  az aranyhídon. Az egész már teljesen természetessé vált a számomra. Biztos vagyok  benne, hogy minden hívőnek  ugyanezen a folyamaton kell majd átesnie, amikor a Menybe jut. (2 Korinthus 12/2-4)

LEÁNYOM, AMIT  MOST  MEGMUTATOK  NEKED, AZ NAGYON  KÜLÖNLEGES DOLOG LESZ A GYERMEKEIMNEK.

A folyó mindkét partján nagyszerű gyümölcsfákat láttam, amelyeken az egyik  oldalon bíbor színű, a másikon gyönyörű piros gyümölcsök  teremtek. Annyira vonzóak voltak  a gyümölcsök, hogy szerettem volna megkóstolni őket. A piros gyümölcsök  nagy könnycsepp formájúak  voltak. Az Úr biztosan tudta, szeretném megízlelni a gyümölcsöket, mert letépett egyet és nekem adta, hogy egyem meg. Az íze nem hasonlított egyetlen gyümölcsre sem, amivel eddig találkoztam. Sokáig sétáltunk, aztán megpillantottam egy vörös színű, fából  készült festői hidat. Miközben átkeltünk  rajta, lenéztem, és megláttam, hogy a patakban sokféle hal nyüzsög.

• Mire valók ezek  a halak? – kérdeztem.
• Élelemnek a Királyságban – felelte az Úr.

Boldoggá tett a tudat, hogy a Mennyben fogunk  gyümölcsöt és halat enni. Abból, hogy ezek  lesznek  a fő élelmiszerek  a Királyságban, leszűrhetjük  azt, hogy többet kellene ilyesmit ennünk  a Földön is.  + A vízben szabadon úszkáló halak  látványától mindig nevetnem kell. Kuncogni kezdtem, aztán megkérdeztem:”Uram hol főzhetjük  meg őket?”  + Pár  perc alatt az Úr válaszolt a kérdésemre azzal, hogy belegázolt a vízbe, és megragadott egy nagy, lapos, fehér halat. Körülbelül akkora volt, mint a két tenyerem együtt. Élvezettel néztem, ahogy az Úr ezt teszi a kedvemért.

Láttam a folyó jobb partját, és észrevettem egy nagy és magas sziklafalat, ami olyan messzire nyúlt, hogy nem is láttam a végét. A magassága miatt a tetejét sem láttam. A tiszta, fehér homokföveny az úttól  egészen a sziklafalig nyúlt.

 

Azon a területen nem voltak  fák, de a homok  sugárzóan fehérnek  és tisztának  látszott. Rendkívüli szépségű volt ez a táj. Ezek  után a sziklákon túlra sétáltunk  az Úrral, ahol sok  nagy főzőhelyet vettem észre a sziklákba beépítve, ezüstszínű sütőkkel. A sütők  tetején grillező rácsokat láttam ovális tányérokkal és ezüst villákkal. Ekkor az Úr, elkezdte grillezni a halat, amíg mindkét oldala barnára sült. Az Úr a választott részt nekem adta, Ő pedig a másik  felét ette meg. Nagyon jó íze volt. Az Úr figyelte, hogyan fogyasztom el a mennyei étket. Ezután azt mondta:”Amint látod, leányom, mindent elkészítettem a gyermekeimnek.” Felhőtlen örömmel mosolyogtam.

• Mond el  mindenkinek, hogy nagyon sok  az ennivaló a Királyságomban. Ott mindennek  sokkal  jobb az íze, mint bármelyik  földi ételnek. Ízlett a hal?
• Elismerően bólogattam. Miután felálltunk, az Úr átölelt, majd távozott.

Az Úr minden találkozásunkkor egyre barátságosabb és szeretőbb.

 

MI  VAN  MÉG A MENNYBEN???

Olyan helyre vezetett az Úr, ahol nem voltak  sem fák, sem hegyek, sem fű. Az egész táj  fehér volt, mint egy sarkvidéki puszta. Addig mentünk  tovább, amíg az út végére nem értünk. Egy óriási folyó jelent meg előttünk. Mindkét partján hegyeket láttam. A jobb oldali rendkívül magas volt. A folyóhoz nagyon közel sétáltunk, ahol a talaj a sóderre hasonlított. Apró kavicsok  csikorogtak  a lépteink  alatt. A folyón számos kis csónak  lebegett. A Földön is láttam már hasonlót: olyan vizeket, ahova az emberek  HORGÁSZNI, ÚSZNI, VÍZISÍELNI vagy egyszerűen csak   CSÓNAKÁZNI mennek.

• Szeretnél csónakázni? – kérdezte az Úr.
• Igen, nagyon – feleltem lelkesen.

Amikor átnéztem a csónak  széle fölött, különböző színű halak  tömegét láttam ficánkolni a vízben. Nem tudtam levenni a tekintetemet a szokatlanul  tiszta vízről. Tisztán leláttam egészen mélyre. Olyan volt, mint a legtisztább kristály, amit valaha láttam. A halak  nevetésre fakasztottak, mint mindig.

 

Megdöbbentően élénk  színű és szép halak  voltak, mint a nagy díszhalak, amelyeket az emberek  a  Földön a kerti tavacskákban tartanak.

• Ezeknek a célja csupán a gyönyörködtetés, leányom. Én is szeretem nézni a vízben úszkáló halakat, mint te.

Ezután egy keskeny hegyi ösvényre kanyarodtunk, amelynek  a végén egy buja növényzetű, mélyen fekvő völgy fenséges képe tárult elénk, ami tele volt magas fűvel. Keskeny patak  kanyargott a nagy kiterjedésű mezőn. Láttam, hogy valami  mozog a búzaszerű növényzetben, aztán még egy mozgolódó pontot sejtettem meg: a völgy tele volt szarvasmarhákkal, amelyek  nagyon hasonlítottak  a földi tehenekre.

• Írd ezt le, Choo Nam! Akarom, hogy minden gyermekem tudja, mi vár rá a Mennyben. Tudom, hogy sokuknak kérdései vannak  a Mennyről. Némelyek  azon töprengnek, lesz-e itt ennivaló.
• Élvezted a csónakázást, leányom? – kérdezte.
• Ó, igen, Uram!
• Azt akarom, hogy a gyermekeimnek gyönyörűségük teljen majd a Mennyben, amikor idehozom őket. Sok  olyasmit csinálhatnak  majd itt, amit a Földön tesznek. Azt akarom, hogy boldogok  Emlékezned kell mindenre, amit mutattam neked, és amiről beszéltem. Azt akarom, hogy semmivel kapcsolatban ne zavarodj össze, ezért mondok  el  neked  többször sok,  fontos dolgot, és ezért nem csak  egyszer mutatom meg neked  a lényeges részeket.

Utunk  egy széles úton vezetett tovább, amelynek  mindkét oldalán hatalmas sziklák  hevertek. A szokásosnál hosszabb volt a séta. Az út végén egy magas, sziklás hegybe ütköztünk. Annyira magas volt, hogy nem láttam a csúcsát, de észrevettem, hogy óriási, fekete kövek  állnak  ki az aljából. A sziklák  között nagy hullámok  csaptak  ki, majd vonultak  vissza, viharosan. Igen mélynek  látszott a víz. A vízhez nem vezetett út, így csak  a hegyoldalból néztük. Olyan volt, mintha a víztömeg egy nagy üreget töltene ki. Az Úr elmagyarázta:”EZ VÍZ A FÖLD BOLYGÓ SZÁMÁRA.” Az Úr nagyon gyakran, nem magyarázza el  részletesen, mit jelentenek  a szavai. De amikor célzott kérdéseket teszek  fel neki, általában válaszol. Egy kereszteződésnél egy mellékútra kanyarodtunk, amely egy aranyhídhoz nagyon közel kígyózott. Ez a híd egy tengerparthoz vezetett. Miközben ezen az úton gyalogoltunk, sok  házat láttam a víz közelében. A házak  mögött mindenfelé gyümölcsfák  álltak. Nagyon rendezett gyümölcsös volt. Az első sorokat bíborszínű gyümölcsöktől roskadozó halványzöld fák  alkották. A következő csoport nagyobb, piros levelű fákból  állt. A színeket meg sem tudtam számolni, olyan látványos volt a színskála, hogy elakadt a lélegzetem. A Mennynek  ezen a részén nem láttam hegyeket, csak  vizet, homokot, házakat és fákat. Akkora terület volt ez, hogy nem láttam a végét. Az Úr bevezetett az egyik  házba, ami nagyon különbözött a korábban meglátogatott kastélyoktól és lakóházaktól. A berendezés egészen egyszerű volt, és a színek  valahogy szerényebbek.

• Ezek a gyermekeim nyaralói – magyarázta az Úr.

Mindnyájunknak  lesz nyaralója  a Mennyben! Az Úr valóban azt akarja, hogy gyermekei boldogok  legyenek, és mindörökre élvezzék  azokat a gyönyörűségeket, amelyeket nekik  készített.

Mellette ültem, és Ő megszólalt: „Sok  olyasmit készítettem a Királyságomban, amit a gyermekeim szeretnek  a Földön. Sok  tevékenység is lesz. Gondoskodtam arról hogy senki ne unatkozzon. Mindenkinek  más lesz a feladata.

Mit gondolsz, miért választottam ki prófétákat, hogy dolgozzanak nekem a Földön? Ahogyan téged, őket is azért küldtem el, hogy végezzék  a munkámat.

Leányom, feltétlenül írj le mindent, amit mutatok  és mondok  neked! Mindent adj tovább! Azért tudlak  használni, mert annyira engedelmes leányom vagy.

A  KEDVES GALAMB MÁR  ÉVSZÁZADOK  ÓTA  KÉT  DOLGOT  JELKÉPEZ: A  BÉKÉT  ÉS  A  SZENT  SZELLEMET. Amikor Keresztelő János bemerítette Jézust a Jordánba, Isten Szelleme megjelent „…És leszálla ő reá a Szent Lélek  testi  ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!…”

 

Ez az igerész a Károli Bibliában itt található (Lukács 3/22). Noéval a galamb tudatta, hogy az özönvíz árja felszáradt. Ahogy végignéztem a nyugodt völgyön, mozgást érzékeltem a fehér sódernél: a terület tele volt madarakkal.

• Uram, milyen madarak ezek? – kérdeztem.
•  
• Miért van itt ennyi galamb?
• Mert nagyon fontosak

Fenséges hely volt: hatalmas és gyönyörű. Felmásztunk  egy erős sziklafalra, amelyen állva figyelhettük  a Menny galambjait. Sokáig ott maradtunk. Mélyen megindított a látvány. Leléptünk  a sziklafalról, és továbbhaladtunk  az előző úton. Rövid idő múlva egy keskeny út csatlakozott a miénk  bal  oldalába, melyre rákanyarodtunk. Ezen mentünk  tovább. Egy kanyar után megpillantottam egy olyan hatalmas óceánt, hogy végtelennek  tűnt, nem látszódott a másik  part. Ahogy közeledtünk  hozzá, észrevettem egy magas sziklafalat, amelyről lépcsők  vezettek  le a partra. Felhágtunk  a falra, aztán lementünk  a lépcsőkön. A víz szélén kisebb-nagyobb hajócskák  sorakoztak. Mennyei kikötő volt ez. Mindegyik  hajót egy vastag cölöphöz láncoltak. Az összes hajótest fehér volt. Láttam, hogy mindegyik  hajónak  van egy gyönyörűen berendezett kabinja, ólomüveg ablakokkal. Mintha kicsi templomok  lettek  volna a vízen.

• Szeretnél utazni az egyikkel, leányom? – kérdezte az Úr.
• Ó, igen! – kiáltottam fel.

Jézus az egyik  hajóhoz vezetett, majd  felmásztunk  rá. A kabin belseje tökéletes volt, de a hajón csak  két embernek  elég hely. Elől  két ülőhely volt és két kormánykerék. Jézus szereti a tengert! Szereti a természetet, amit alkotott, és azt akarja, hogy mi is élvezzük  (Máté 8/24-27., Márk  6/47-51.)

Tulajdonképpen az volt a terv, hogy az emberek  a teremtés után egy csodálatosabb paradicsomban éljenek, mint amit el tudnak  képzelni: az Éden kertjében, a tisztaság, ártatlanság, állandó tavasz, termékenység, békesség és öröm helyén. MIVEL AZONBAN AZ EMBER  BŰNBE  ESETT,  ISTEN KITILTOTT  MINKET  EBBŐL  A FÖLDI  PARADICSOMBÓL. ISTEN VISZONT,  AZ  IRÁNTUNK  TÁPLÁLT  NAGY  SZERETETÉBEN  ELKÉSZÍTETTE A MÓDJÁT, HOGY  VISSZANYERHESSÜK  A PARADICSOMOT.  ELKÜLDTE A FIÁT, HOGY  MEGHALJON ÉRTÜNK  (János evangélium 3/16). Az elveszett paradicsomot, Isten Fiának  halála és feltámadása szerezte vissza.

Mennyei otthonunk  a legnagyszerűbb földi helyekhez fog hasonlítani: az óceánok, az erdők, a mezők, a fák, a virágok, a madarak, az állatok, a gyümölcsök  és a folyók  azért vannak, hogy élvezzük  őket, Isten ezért teremtette őket az Édenben (I. Mózes 2/8-10). A bűn miatt elveszítettük a jogosultságunkat arra, hogy ilyen földi paradicsomban éljünk, de ha hiszünk  Jézus Krisztusban, akkor egy napon mindnyájan visszakaphatjuk  a paradicsomot! Jézus szereti a tengert és az egész természetet, amit teremtett. Ezért vagyok  biztos abban, hogy a Menny minden földi szépség eredetije. Urunk  és Mesterünk  azt akarja, hogy élvezzük  a Királyságot!

A hajókázásról visszatérve az Úr megengedte, hogy kormányozzak. Kiszálltunk, és az Úr egy cölöphöz kötötte a járművet, majd így szólt: „Choo Nam, látod, a Királyságban sok  olyan dolog van, amit a Földről már ismersz. Azt akarom, hogy amikor a gyermekeim majd a Királyságba jönnek, élvezzék  a dolgokat, amiket elkészítettem nekik.” Mosolyogtam, mert egy kicsit értettem, mire gondol.

• A gyermekeim örülni fognak itt – folytatta az Úr. – Ezért mondtam nekik, hogy mondjanak  le a világ dolgairól, és járjanak  a kedvemben. A földi életükben megkaphatnak  mindent, amire szükségük  van, ha engedelmeskednek  Az első akarok  lenni a szívükben, és azt akarom, hogy tisztán éljenek, mert mindnyájukat szeretem, és ide akarom hozni, őket.

A Mennybe mentünk, átöltöztünk  és átmentünk  az aranyhídon. Aztán rátaláltunk  egy fehér, ragyogó útra, amelynek  mindkét oldalát gyönyörű virágok  díszítették. Fel sem tudtam fogni ezeknek  a pompás virágoknak  a káprázatos szépségét. „Hogy lehet egy virág ilyen gyönyörű?” – töprengtem.

• Kérsz egy virágot, leányom? – érdeklődött az Úr.
• Igen, mindig szerettem a virágokat.

Erre letépett egy ízléses formájú sárga virágot és átadta nekem. Ezen a mennyei kiránduláson végig a kezemben tartottam ezt a virágot. Egy hihetetlenül hosszú gyaloglás után megérkeztünk  egy szépséges és óriási lakóházhoz. A kastélyszerű építmény az út végén állt, egy olyan területen, ahol a talaj  fehér és ragyogó volt. Mindenütt rengeteg virágot láttam. A ház mögé mentünk. Ott is mindenfelé virágokat pillantottam meg, ameddig csak  elláttam. Leírhatatlanul csodálatos volt a táj. Ezután az Úr visszakísért az épület homlokzatához. Az ajtón át egy tágas folyosóra léptünk  be. A berendezés, a burkolat és a bútorok  rendkívül  vonzóak  voltak, elakadt a szavam a terem szépségétől és ragyogásától. AZ  ÚR  JELENLÉTÉBEN, A TEREM MEGTELT  FEHÉR  RUHÁT  ÉS EZÜSTKORONÁT  VISELŐ  EMBEREKKEL, LEBORULTAK  ELŐTTE.  A terem tágulni látszott, hogy beférjen a mindenféle bőrszínű és típusú emberek  növekvő tömege. AZ  ÚR  ELŐTTI  IMÁDAT  ÉS  HÓDOLAT  SZENT  PILLANATA  VOLT  EZ.

• Az egész népem azon a helyen gyűlik majd  össze, hogy imádjon engem, amelyet megmutattam neked, Choo Nam.

A Mennyben nagy az öröm, mert az Úr úgy tervezte el, hogy örömünk  teljen benne. A Menny nagyon valóságos. + A felhők  fölött voltunk. Bármerre néztem, felhőket láttam. Az Úr megszólalt: „A felhők  fölött vagyunk.” A felhők  jelképes jelentőséget hordoznak  az Úr szemében (I.Thesszalonika 4/16-18), az Írás szerint. A Jelenések  könyve is említi a felhőket: „…Ímé eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még a kik  őt által szegezték  is, és siratja őt e földnek  minden nemzetsége…” (Jelenések 1/7). „…És látám, és ímé vala egy fehér FELHŐ, és a FELHŐBEN ÜLE VALAKI, HASONLÓ AZ EMBERNEK  FIÁHOZ, a fején arany korona, és a kezében éles sarló…” (Jelenések 14/14). Örültem, hogy tudhatom: lesznek  felhők  a Mennyben. Nagy öröme telik  az Úrnak  abban, hogy megmutatja nekem a mennyei Királyságot.

 

Gyanítom, hogy tudatni akarja velünk: a Menny nagyon hasonlít a Földre, csak  sokkal, sokkal  jobb.

IGEN  SZERENCSÉS NEMZEDÉK  VAGYUNK: ISTEN  HAMAROSAN  LÁTVÁNYOS  MÓDOKON  MOZDUL  MEG. KÜSZÖBÖN  ÁLL  AZ  ÚR   VISSZAJÖVETELE.

• Az utolsó napig már nem akarlak ide hozni, de tudod, hogy ez hamar eljön, tehát addig légy türelemmel! A Mennyből eleget megmutattam neked  ahhoz, hogy BESZÁMOLHASS RÓLA A VILÁGNAK, DE A Földön még meg akarok  neked  mutatni
• AKAROM, HOGY A GYERMEKEIM OLVASSÁK  EZT  A  KÖNYVET,  MERT  NAGYON  SOKUKBAN  KÉTSÉGEK  ÉLNEK  A  MENNYEL  Azt akarom, hogy higgyenek  a  Mennyben, és tisztán, engedelmesen éljenek, mert akkor bejöhetnek  a Királyságomba.
• Ez a könyv tartalmazza minden szavamat, és arról a  Királyságról szól, amit elkészítettem mindazoknak, akik  jönni  Már minden kész.

Majd  Jézus elment, elhittem a szavait. Igényeltem az ígéreteit. Egy Igerész nagyon sokat jelentett a szívemnek: „Elmenvén azért, tegyetek  tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak  és a Szent Léleknek  nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák  mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek  vagyok  minden napon a világ végezetéig. Ámen!…” (Máté 28/19-20)

Elköteleztem magam arra, hogy teljesítem a Jézustól kapott megbízást. Mindenre emlékeztem, amit a Mennyben láttam: minden útra, amelyen jártunk, az épületekre, amelyekbe beléptünk, a hegyekre, amelyeket megmásztunk, az angyalokra, Ábrahámra, a felhőkre, a folyókra, az állatokra, a virágokra, a fákra, a madarakra, a sziklákra, a tengerre, a tóra, a tavacskára, az emberekre és a csodálatos béke és öröm légkörére, ami az egészet átjárta.

A Menny valóság! Jézus ezt akarja tudatni az emberekkel.

• Aki be akar jönni a Királyságomba, annak  hinnie kell  az eljövetelemben, és készülnie kell rá – folytatta az Úr -, mert az közelebb van, mint gondolnák. Még hűséges keresztények is kételkednek  a Menny Királyságának  valódi létezésében. AZT  AKAROM, HOGY  MINDEN KÉTELKEDŐ GYERMEKEM HIGGYE: A KIRÁLYSÁGOM  VALÓDI. Ettől hűségesebb, engedelmesebb és tisztább lesz a szívük, és így bejöhetnek  majd  a Királyságba.

Az Úr azt akarja, hogy higgyenek  az emberek. Hit nélkül nem járhatunk  kedvében az Úrnak: „…Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek  tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik  és megjutalmazza azokat, a kik  őt keresik…” (Zsidó levél 11/6). Isten Igéjének  a hallásából (hallgatásából) nyerünk  hitet, ahogyan Pál  rámutat: „…Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által …” (Róma 10/17). Isten azt akarja, hogy higgyük  az Igéjét, az Ige pedig a Mennyre mutat.

• Az Úr folytatta: „Mindenkit, aki az Igémmel (Biblia olvasása, tanulmányozása, megcselekedése) él, behozok a Királyságba, de oda nem vezet könnyű út.
• Sokakat nagyon meg fogsz lepni, mivel az egyik lányomat választottam ki  erre a munkára AZ UTOLSÓ IDŐKBEN, nem valamelyik  Tudom, hogy sok  LÁNYOMNAK  TISZTÁBB  A  SZÍVE, MINT  A FIAIMNAK, s így nagyon kedvesek  a szívemnek. Sok  lányom boldog lesz miattad. SOK  LEÁNYOMNAK  KÜLÖNLEGES KENETET  TERVEZEK  ADNI  AZ UTOLSÓ  IDŐK  MUNKÁIHOZ, és nekik  fel  kell  készülniük  annak  befogadására.
• Újra mondom neked: a Királyságomban már minden kész a gyermekeim számára. Azt akarom, hogy minden hitetlen és kételkedő keresztény belássa: a Menny valóban létezik. Mindegyik gyermekemet a Királyságba akarom hozni, de nem léphet be az, aki nem az Igém szerint él. EZ A KÖNYV  SEGÍTENI FOG A HITETLENKEDŐKNEK.
• Tudom, hogy sokakért imádkozol, de nem felelhetek minden imádra, mert némelyek  ismerik  ugyan az Igémet, mégis önzők, és a világnak  élnek. Akik  becstelenül élnek  és nem tisztelik  az Igémet, azokat nem áldom meg akkor sem, ha a szeretteid.
• Leányom, szeretném, ha végiggondolnád azokat, akikért imádkozol, akiket ismersz, és azt is szeretném, ha felidéznéd, mely imáidra válaszoltam. Némelyek sosem változtatják  meg a szívüket, nem tisztulnak  meg, és így sosem kapnak  áldást.
• Sok keresztény azért szegény és azért küzd sok  problémával az életében, mert a szíve hozzáállása nem jó irántam, és nem fizet tizedet. Egy keresztény sem lesz áldott, aki nem fizet tizedet, mert jobban szereti a pénzt, mint az Igémet. Akik  jobban szeretik  a pénzt, mint az Igémet, nem látják  meg a Királyságomat. TE MÁR  TUDOD, HOGY  ŐK  HOVÁ  JUTNAK  VÉGÜL (, a völgyekbe, ahol az engedetlen illetve a bűnös keresztények  ítéleteinek  a helyei vannak) .
• Ha valaki nyitott szívvel jön  hozzám, és igyekszik  az én Igém szerint élni, az azonnal áldást nyer, és folyamatos békességben, örömben részesül. Aki szeret engem és vágyik  az áldásomra, attól elvárom, hogy megfelelő legyen a szíve állapota irántam, minden területen engem tegyen az első helyre az életében és szívélyes legyen másokhoz.
• Leányom, te az utolsó idők prófétanője vagy, élő bizonyítéka az Igémnek  és a próféciáimnak – mondta az Úr.

Találkozás Mihály angyallal: „…a szokásos imaidőm után az Úr azt tanácsolta, hogy emlékezzek  vissza mindenre, amit az előző estén mondott…” Megkérdeztem Jézust, hogy láthatnám-e Mihály arkangyalt. Azt felelte:”Mihály nagyon jóképű angyal. 220 cm magas, 150 kilót nyom, szőke és kék  szemű.”

A szívtől-szívig való kommunikációval, amit kialakítottunk, megkérdeztem az Urat, hogy láthatnám-e tisztán Mihályt. A szemem azonnal szorosan becsukódott, megláttam Mihályt a hátsó kertben állni. Pár másodperc múlva már előttem állt. A feje majdnem a plafont érte. Épp ahogy az Úr leírta: Mihálynak  szőke haja volt és mélykék  szeme. Igen szép volt az arca, és lebilincselően mosolygott. Azt mondta:”Choo Nam, te az én Uram drága leánya vagy, és nagyon kedves vagy a számára.” Aztán még egyet mosolygott és elment.

Az esti imám után erős kenet szállt rám, és ismét megnyílt fölöttem a Menny.

 

Láttam Isten trónját és az Atyát, aki rajta ült. Fehér korona és fehér ruha volt rajta. Haja is fehér volt és hosszú. Az Úr Jézus a jobbján állt. Ő úgy nézett ki, mint máskor. Az Atya és a Fiú is fehérben volt. Az arcukat nem láttam, de hallottam egy hangot, ami azt mondta: „Choo Nam, kiküldelek  a munkára, amire készítettelek. Mostantól szolgálni fogsz engem. Mindenestől kedves vagy nekem.”

Az Úr sok  dolgot újra megmutatott nekem, amit korábban már láttam. Időnként megnyitotta előttem a Mennyet. Ilyenkor mindig nagyon tisztán láttam az egész eget, a ragyogó csillagokat is. A csillagok  fölött felhőket láttam, azok  fölött pedig a Mennyet. A Menny lenyűgözően ragyogott. Méretei leírhatatlanok, valóban végtelen kiterjedéssel öleli körül a Földet. Ez alkalommal nem csak  a Mennyet mutatta meg nekem az Úr, hanem angyalok  sokaságát is, akik  mindenfelé röpködtek. Azt is észrevettem, hogy a Menny angyalai a Föld  légkörébe is repülnek  mindenhol. Az Úr elmondta, hogy az Övéire vigyáznak  azok  az angyalok, akiket a Föld körül repülve láttam.